Egy elkészült munka után szinte mindig marad valamennyi fonal.
Egy kicsi ebből. Fél gombolyag abból. Egy másik színből már csak néhány méter.
Túl kevésnek tűnik egy újabb nagyobb munkához, kidobni viszont eszünkbe sem jut.
Így aztán szépen gyűlnek. 😊
Pedig ezekre a fonalakra nem feltétlenül maradékként kell nézni.
Néha éppen abból születik a legérdekesebb ötlet, amiből önmagában már nem lenne elég semmire.
Először nézd meg, mid van
Ha sokféle fonalad maradt, érdemes egyszer mindet elővenni.
Ne azt nézd elsőként, hogy melyikből mennyi van, hanem a színeket.
Tedd őket egymás mellé.
Lehet, hogy két olyan árnyalat kerül egymás mellé, amelyeket eredetileg soha nem párosítottál volna. Aztán bekerül közéjük egy harmadik, és hirtelen összeáll valami.
Én ilyenkor szeretek próbálgatni.
Egy színt kiveszek. Másikat teszek a helyére. Felcserélem a sorrendet. Megnézem világosabb és sötétebb árnyalatokkal is.
Nem kell rögtön tudnod, mi készül majd belőlük. Először elég megtalálni azokat a fonalakat, amelyek jól érzik magukat egymás mellett.
Nem baj, ha nem egyforma mennyiség maradt
A maradék fonalak egyik sajátossága, hogy szinte biztosan nem ugyanannyi van belőlük.
Az egyikből maradt fél gombolyag, a másikból csak egy kisebb adag.
De ettől még nem kell lemondani a közös felhasználásukról.
Nem szükséges minden színnek ugyanakkora szerepet kapnia.
Az egyik lehet hangsúlyosabb, egy másik csak néhány sorban jelenhet meg. Egy élénkebb árnyalatból pedig néha egészen kevés is elég ahhoz, hogy feldobja az egész munkát.
Sőt, ettől lesz igazán érdekes.
A szabálytalanság nem feltétlenül hiba. Lehet maga az ötlet.
Amikor a sok különböző színből lesz egy egész
Ennél a táskámnál pontosan ez történt.
Nem egyetlen színből indultam ki. Több megmaradt fonalat tettem egymás mellé, és végül arra gondoltam: miért kellene közülük választanom?
Mi lenne, ha inkább együtt használnám őket?
A különböző világos, sötét, élénkebb és visszafogottabb árnyalatok végül csíkokként kerültek egymás mellé.
És ami külön-külön csak néhány megmaradt fonal volt, abból együtt egy teljes táska született.
Itt már nem az látszik, hogy „maradék fonalakból készült”. A sok szín maga lett a táska karaktere.
Nem csak nagyobb dolgokban érdemes gondolkodni
Persze nem kell megvárni, amíg annyi fonalmaradék összegyűlik, hogy egy egész táskára elegendő legyen.
A kisebb mennyiségeknek is lehet helyük.
Készülhet belőlük például pohár- vagy bögrealátét, kulcstartó, kisebb kosár, dísz, táskadísz vagy egy nagyobb munka egy-egy színes részlete.
Egy kevés megmaradt fonal arra is jó lehet, hogy kipróbálj vele egy új mintát vagy technikát anélkül, hogy rögtön egy teljes gombolyagot felhasználnál.
És persze több kisebb maradékból ismét összeállhat valami egészen új.
A maradék fonal jó terep a kísérletezéshez
Van még valami, amit szeretek benne.
Kisebb a tét.
Egy újonnan vásárolt fonalnál sokszor már előre tudjuk, mit szeretnénk belőle készíteni. Van elképzelésünk a formáról, a színről, esetleg már a mintát is kiválasztottuk.
A maradékoknál viszont könnyebb azt mondani:
„Nézzük meg, mi történik, ha…”
Mi történik, ha ezt a két színt összerakom?
Ha közéjük teszek egy egészen világosat?
Ha nem szabályosan váltogatom őket?
Ha az egyik színből csak két sor készül?
Nem minden próbálkozás lesz kedvenc. De éppen ez benne a jó.
Néha olyan párosításra bukkanunk, amelyet később egy egészen más munkánál is felhasználunk.
Érdemes rendet tartani közöttük
Ha nálad is gyűlnek a megmaradt fonalak, érdemes őket úgy eltenni, hogy később valóban használni tudd.
A nagyon apró darabokat külön lehet választani a még jól használható mennyiségektől. A hasonló vastagságú fonalakat érdemes együtt tartani, és az is sokat segít, ha később még tudod, pontosan milyen fonalból maradt az adott darab.
Különösen akkor, ha egy korábbi munkához szeretnél később még hozzátenni valamit.
Nálam a maradék fonal nem azt jelenti, hogy értéktelen.
Csak azt, hogy még nem találtam ki, mi lesz belőle. 😊
Néha pont a maradék adja az ötletet
Amikor befejezünk egy munkát, természetes, hogy a figyelmünk elsősorban arra irányul, ami elkészült.
A maradék fonalat pedig eltesszük.
Pedig érdemes néha megfordítani ezt.
Elővenni a dobozt vagy kosarat, kiborítani a fonalakat, és nem azt kérdezni:
„Mire elég ez a kevés?”
Hanem inkább azt:
„Mi készülhetne ezekből együtt?”
Egészen másképp kezdünk nézni rájuk.
És lehet, hogy egy következő kedvenc darab nem egy új gombolyaggal kezdődik.
Hanem néhány régi maradékkal. 🤍
Alkoss örömmel!
Kiri Design
